Menjünk horgászni
Magamról röviden
Tartalomjegyzék
Magamról röviden
2. oldal
Minden oldal

                   Nem lettem szülőfalum híressége, de őszintén szólva nem is törekedtem rá. 1950 áprilisában Bátaszéken pottyantott le a gólya, két egyszerű ember gyermekeként. Apám megjárta a világháborút, az orosz hadifogságot, és végül, mint asztalos mester próbált az „átkosban” új életet és egzisztenciát teremteni, több-kevesebb sikerrel. Anyám tisztességgel próbált nevelni, ellátni, a kisördögöt féken tartani, de ma már látom, hogy nem volt könnyű dolga. Nem volt könnyű azért sem, mert rajtam kívül kishúgomról is gondoskodnia kellett, miközben esti iskolában közgazdasági érettségit szerzett. Nem tagadom, nem szerettem suliba járni, helyette inkább fogtam a girbe-gurba kőrisfa botot a rátekert háromméternyi zsinórral, hatalmas parafa dugóval, libatollal, és ellógtam a Duna árterületén található kubik gödrökbe pecázni. Miután napközis voltam, suli és ebéd után, kötelező tanulás volt. Ajjaj! Szerencsére Samu Bácsi volt a napközis felügyelő, és egyébként pedig a számtant tanította a kisiskolásoknak. Nagyon rendes ember volt! Nem is lehetett más, hiszen szeretett horgászni és sakkozni! Hogy hasznosan teljen a délután, én egész tankör alatt a katedrán, a tanári asztalon sakkoztam vele, amíg felügyelt a többiekre. Úgy hozta az élet, hogy jó néhányszor sikerült megtépázni sakkozó tekintélyét, és ezek után persze állandóan felelet nélkül is, ötöst kaptam számtanból. Öntörvényűségem és lustaságom okán, még ma is rejtély számomra, hogyan sikerült bukás nélkül átvészelnem az általános iskolát. Ma is hálásan gondolok vissza Samu Bácsira, mert valószínű, hogy Ő volt a pártfogóm és védőügyvédem. Volt azonban még egy pártfogóm, az ének tanárom. Na, nem a hangom miatt szeretett, mert fisz helyett én mindig falsot fogtam, hanem teljesen más dolog okán. Zsidó származása miatt az énektanárt nagyon sokan gúnyolták. Nemcsak felnőttek, hanem már a kisiskolások is, gyakran nyilvánosan, sőt tettlegesen. Engem valahogy nem vitt rá a lelkiismeret. Ő persze ezt azzal viszonozta, hogy minden szinten a védelmemre kelt. Ezt természetesen csak felnőttként látom át, és értékelem.

Folytatás a következő oldalon