Elek Imre barátomnak!

Neked írtam a névnapi verset,

dícséretet ezért én nem kérek,

ha nem olvadod rendesen végig,

akkor a hitemből máris kitérek.

Csűröm, csavarom a szavakat,

előre, hátra, élére vagy lapjára,

így faragtam meg én a versemet, 

a régi barátom, nevének napjára.

Kaninyulas névnapjára!

(Pécs, 2011.11.04 xxxlpapa alias Reinhardt József)

 Mivelhogy tán ötödikén,

a Te névnapod vagyon,

szakadjon rád az egész ég,

csak ne üssön még agyon!

Maradjon az életedben,

még nagyon sok öröm,

nőjön ki a pöcsöd végén,

úgy, húszcentis köröm.

Nem kell így védekezned,

az Imikét lufiba takarni,

Ha letámadna egy pina,

hát a köröm fog kaparni!

Hiába is reménykedsz még,

nem lehetsz már alfa hím!

E két sort csak azért írtam,

így jött össze sor és rím.

Ne vegyél már új cipőt,

se új ruhát, se új házat,

csak névnapjaid számával,

célozzad meg úgy a százat!

Száz év alatt azt kívánom

nyavalya ne érhessen

A jó isten is akarja úgy,

 hogy száz évig éltessen!

Száz év után mutass lófaszt,

pinának és halálnak, hisz

pöcsöd körme alkalmas még,

a bableveshez kanálnak.

Lehet vele vakaródzni,

levest merni és hűteni,

hogy a francba kellene azt,

a homlokodra műteni?

Száz után, néhány évvel

százhúsz előtt kevéssel,

lehetnek már gondjaid,

a szarással és evéssel!

Vésd eszedbe amit írok,

és ne veszítsd a fonalat,

százhúsz évig te még ráérsz

hogy eldobjad a kanalat!

Ha nem tetszik a politika,

a versem, meg a kormány,

köszöntsön fel téged akkor,

A Gyurcsány, meg az Orbán!